házasság termékenysége: A házastársi szerelem az élet misztériumából és Isten szeretetéből való különleges részesedést jelent. Ebből adódóan sajátos és természetes gyümölcse az élet ajándékozása, a termékenység. - Az ÓSz számára a ~, a sok gyermek Isten áldása (Ter 1,28; 9,1; Ter 24,60; Tób 6,15.18; Zsolt 127,3; 128,6), a legnagyobb jó (Ter 24,60), a gyermektelenség a legnagyobb csapás, Isten büntetése volt (30,1; 1Sám 1,6; Jer 18,21; Iz 47,9). Ez magyarázza a →többnejűséget is (vö. Ter 4,19-25). - Az ÚSz-ben a termékenység lelki és eszkatologikus távlatot nyer az Isten országáért vállalt szüzességben, mely lelki gyermeknek ad életet (→házasság és szüzesség). Az Úr Krisztus a Szentcsalád, József és Mária közösségében akart e világra jönni és nevelkedni. Az Egyh. sem más, mint „Isten családja”. - A →szexualitás a ffi és a nő házastársi szeretetére rendeltetett. A nemiség, mely által a ffi és a nő a házastársakra sajátosan jellemző cselekedetekkel kölcsönösen egymásnak adják magukat, nem puszta biológiai tény, hanem az emberi személy legbensőbb magvát érintően kiegészítő része annak a szeretetnek, amellyel a ffi és a nő teljes önmagát kölcsönösen és mindhalálig elkötelezi. A házastársak egyesülésével a házasság kettős célja valósul meg: a házastársak java és az élet továbbadása. A házasságnak ezt a két jelentését v. értékét nem lehet egymástól elválasztani a házaspár lelkiéletének megkárosítása, a házasság javainak és a család jövőjének veszélyeztetése nélkül. A ffi és a nő házastársi szerelme tehát a hűség és a termékenység kettős követelményének van alárendelve, s legnagyobb ajándéka a gyermek. „A tanítás, melyet az Egyház tanítóhivatala többször kifejtett, azon az Istentől alapított, föloldhatatlan kapcsolaton nyugszik, mely a nemi aktus két jelentése, tudniillik az egyesülés és a termékenység között áll fönn, amit az ember a saját kezdeményezésével nem szakíthat meg” (Humanae vitae II,6). - A gyermek egy új emberi személy, akit nem szabad tulajdonnak tekinteni, mintha követelni lehetne a „gyermekhez való jogot”. A gyermek nem járandóság, hanem ajándék. E téren egyedül a gyermek rendelkezik igazi jogokkal; tudniillik, hogy szülei házastársi szeretete sajátos aktusának gyümölcse legyen, s fogantatása pillanatától kezdve személyként tiszteljék. - A ~ kiterjed az erkölcsi, lelki és természetfölötti élet gyümölcseire is, melyeket a szülők nevelés útján adnak át gyermekeiknek. Azok a házastársak, akiket Isten nem ajándékozott meg gyermekáldással, emberi és ker. értelemben teljes házastársi életet élhetnek. Házasságuk termékeny lehet a felebaráti szeretetben, a segítőkészségben és áldozatosságban. -

Az élet továbbadására hivatott házastársak Isten teremtő hatalmából és atyaságából részesednek. A teremtő Isten szeretetének munkatársaiként kell megélniük a →születésszabályozás felelősségét. Jogos megindoklással ugyanis meghatározhatják a gyermekek születése közötti időt. Meg kell azonban vizsgálniuk az erkölcsiség objektív kritériumai szerint, hogy e kívánságuk nem önzésből fakad-e, megfelel-e a felelős szülőség nagylelkűségének. - Az állam felelős állampolgárainak jólétéért. Ezért joga van arra, hogy lépéseket tegyen a népesség növekedésének befolyásolására. Teheti ezt objektív és tiszteletteljes tájékoztatással, de semmiképpen sem önkényeskedő és kényszerítő módon. Törvényesen nem léphet a házastársak kezdeményezése helyébe, akik gyermekeik nemzésének és nevelésének elsődleges felelősei. Az állam nincs fölhatalmazva arra, hogy olyan népesedést szabályozó eszközöket támogasson, melyek az erkölccsel ellentétesek. Az Egyh. az emberi személy és az igazságosság súlyos megsértéseként ítéli meg a kormányok v. közhatalmak minden olyan cselekedetét, amely arra irányul, hogy bármi módon korlátozza a házastársak szabadságát a gyermekek kérdésének eldöntésében. A közhatalom minden erőszakos beavatkozása elítélendő, mellyel megakadályozza a fogamzást (→sterilizációt, →abortuszt hajtat végre). Ehhez hasonlóan mint súlyos igazságtalanságot kell kárhoztatni, hogy a nemzetközi kapcsolatokban csökkentik az egyes népeknek adott gazdasági segítséget azért, hogy a fogamzásellenes, ill. a sterilizációnak és az abortusznak kedvező programok megalkotására serkentsék őket. - Az Egyh. pontosan tud arról a sok és bonyolult problémáról, melyeket sok nép házasságban élő gyermekei tapasztalnak épp az élet továbbadásának feladatában, ha ezt a feladatot kötelességtudatuk szerint akarják teljesíteni. Ugyanúgy ismeri a demográfiai növekedés súlyos kérdését, amint ez a földkerekség különböző részein felvetődik, beleértve a vele kapcsolatos erkölcsi kérdéseket is. Az összes tényeket mélyebben áttekintve azonban az Egyh. úgy ítéli, hogy új és határozottabb módon kell hangsúlyoznia tanításának jelentőségét, melyet a II. Vatikáni Zsinat és a →Humanae vitae kezdetű enc. tanít. Mindent meg kell tenni, hogy az Egyh. ezen alapvető témáról szóló tanítása valóban minden jóakaratú ember előtt kitáruljon, s tartalma napról napra elmélyültebb és világosabb legyen. **

GS 50. - Donum vitae II, 8. - Amit Isten egybekötött. 1986:122. - KEK 2352-79. - Charta 1995.